Ugrás a tartalomra

Szob

Azért a víz az úr!!!

Úgy gondoltam, hogy mi jóban vagyunk a Dunával, én szeretem Őt és Ő is csupa szépet és jót ad/adott nekem. Gyerekfejjel a szobi Dunaparton ülve, két zeneiskolai óra között, a fejemből kiálló botfülemmel vágyakozva néztem a folyam hömpölygését, mentem volna vele a város felé. 18 éves koromtól szinte minden hétvégét a vizen töltöttünk, előbb keel-boat-ban, majd kajakban, végül kenuban.